Címkék
apokalpiszis, az_út, cormac_mccarthy, dráma, film, idézet, kedvenc
CORMAC MCCARTHY – AZ ÚT
Ki ebbe belekezdesz, hagyj fel minden reménnyel. Aki Az Út olvasására adja a fejét, jobb, ha körülveszi magát a szeretteivel, konstans mód búgatóport injektál, de minimum költözzön Disneylandbe, hogy legyen kedve másnap is felkelni. Kevés nehezebb és lehangolóbb könyvvel találkoztam, mint Cormac McCarthy pulitzer-díjas alkotása.
Nagy rajongója vagyok a poszt-apokaliptikus, apokaliptikus, disztópikus, kaotikus regényeknek és filmeknek, ezért elég nagy elvárásokkal ültem neki ennek a könyvnek. A film nem volt rossz, de azért különösebben nem is rázott meg. Tucatfilmnek azért nem mondanám, de egy markánsabb jelenetet sem tudnék felidézni. Nívós díjak garmadája, de a könyv első nekifutásra úgy tíz percig bírta nálam. Tömött, in medias res, sefüle-sefarka szürkítés, nyomorgás, reménytelen keccsölés, közben meg próbál valami okosat is mondani, értéket teremteni, ember maradni. Az első néhány oldal zavarossága nem érintett meg, nem szippantott magába, ezért hagytam is a fenébe, belekezdtem valami könnyebb limonádéba.
Talán két könyv is eltelt, mire újra hangulatot éreztem hozzá, illetve az a hangulat jött amit, Az Út megkövetel. Mert, ha valamihez hangulat, lelkiállapot, kis hangolódási idő szükséges, akkor ez az a regény. Csak úgy, időtöltésnek, amíg a gyerek alszik vagy szarás közben nem ajánlott. Ha nem is egyszerre, de érdemes nagyobb etűdökben elolvasni. Meghálálja. A film picsafüst ahhoz képest, ami e sorok közt van!
Feltéve ha, szereted magadévá tenni az olvasottakat, ha szereted, hogy magáévá tesz a szöveg. Nem szippant magába, csak lassan terjeng, míg egyszer csak azt veszed észre, hogy végérvényesen elnyelt. Ez nem lányregény. Kőkemény és még annál is több.
A világ elpusztult. Nem tudni pontosan hogyan, de fontos ez? Jobban éreznéd magad, ha tudnád a pontos politikai, vallási okokat, amik ahhoz vezettek, hogy hétmilliárd embert nukleárisan füstöltek el? Számítana ez, mikor elállatiasodott kannibál hordák elől menekülsz? Könnyebben viselnéd szeretteid reményvesztett öngyilkos őrületét? Kevésbé fintorognál üszkös lábad szagán, ha tudnád ki nyomta meg a gombot? A férfi sincs tisztában ilyenekkel, a gyerek még kevésbé. A férfi semmit mást nem akar, csak a gyerekének némi biztonságot nyújtani. Nem vigaszt, nem igazságot, nem ígéret földjét. Talán kis reményt, de leginkább biztonságot. A férfi nem hazafi, nem katona, sem magányos hős, csak egy ember, aki igyekszik, próbál, akar!
A sokévi nélkülözés, rettegés és teljes reménytelenség azonban az ő elméjét is kikezdni. Számomra furcsa volt, azután csak még jobban megrázóbb, hogy itt nem jó és rossz küzd, nem helyes és helytelen közt kell választani, hanem rossz és rosszabb között. Az az igazság, hogy rohadt kegyetlen geci alakok vagyunk mi emberek és csak a megfelelő okra várunk, hogy mindezt a bennünk lakozót megtehessük!
A könyv tagolatlansága, tömörsége, egyszavas párbeszédei, szürke nyomottsága, semmi meglepőt, kiugrót nem tartalmaz. Pont emiatt hagy nyomot benned. Azok ott a ház pincéjében mióta vannak ott? Ki hagyta el a bunkert érintetlenül? A banda tagjai kik s mik voltak? Csak jelek, nyomok, utalások. Ránk bízza az ocsmány fantáziálást. Nem jár utána relytéjeknek, nem keresi az okokat, nem tesz igazságot, bűnöst sem mutat fel, a férfi csak életben akar maradni. Csak pillanatokat, részleteket látunk a világ életéből és már ez is több, mint amit szeretnék! Nem látványosan fordulatos, nincsenek meglepetések, nem derül fény semmire, az elejétől fogva determinált a történet. Nyomasztóan lassan haladunk a reménytelen vég felé. A történteket ugyanúgy nem akartam elhinni, tudomásul venni, mint a férfi. Szinte már vele tagadtam ezt a világot. Mit sem ér!
Akit Az Út nem ráz meg, annak nincs lelke! Zseniális könyv, nem vitatkozom a Pulitzer-díjjal. Ez egy olyan kedvenc darab, amit nem akarok újraolvasni és nem ajánlok senkinek! Ez nem kedvcsináló. Ha jól érzed magad és boldog vagy, akkor azért, ha szar passzban vagy, depressziós, akkor pedig azért ne olvasd el! Itt különösen igaz, hogy az idézetek a kontextusban ütnek nagyot, ott gyomorszáj környékén.
Idézetek:
“Akinek senkije sincs jobban teszi ha összetákol a képzeletében valami kísértetet.”
“- Még mindig mi vagyunk a jók.
– És ez mindig így lesz?
– Igen. Ez mindig így lesz.”
“A végrendelet nélkül hajthatatlanul keringő rideg földgolyó.”
“A dolgok jóra fordulnak ha már mindenki halott lesz.”
“A dagály határvonalán hínárból moszatból és milliónyi halgerincből szőtt szőnyege terült ameddig csak a szem ellátott mint a halál izoklinális redője. Egyetlen hatalmas sómarta síremlék. Értelmetlen. Közönyös.”
“Hamarosan eljön hogy kivájja a szemem. Hogy sárral tömje be a számat.”
“te mindig olyan történeteket mesélsz amelyekben segítünk másoknak közben meg soha nem segítünk senkinek.”
Hug The Book 